|
 |
|
|
|
|
KILENCZEDIK FEJEZET.
Befejezés.
Veszedelmes dolog beleavatkozni a hiú szájaskodók dolgaiba, mielőtt ők maguk nincsenek tisztában a dolgokkal. Bounderby úr érezte, hogy Sparsitné asszony vakmerően megelőzte őt és okosabb akart lenni nála. Engesztelhetetlen haragra lobbanva Peglerné diadalmas fölf |
| 2012-12-08 14:00:05 |
|
|
|
|
|
|
ÖTÖDIK FEJEZET.
Megkerült.
Újra egy nap, újra egy éjszaka; újra egy és még egy. Blackpool Istvánról semmi hír. Hol lehetett, és mért nem tért vissza?
Czili minden este meglátogatta Ráhelt és elüldögélt tiszta szobácskájában. Ráhel naphosszat dolgozott, úgy, a hogy' ezeknek az embereknek dolgozniuk kell, bármi bajuk van is. A füstkígyóknak mindegy volt, ki |
| 2012-12-08 13:56:44 |
|
|
|
|
|
|
|
|
HARMADIK FEJEZET.
Valaki nagyon határozott.
A fáradhatatlan Sparsitné asszony, a ki úgy meghült, hogy hangja rekedt suttogássá vált, s pompás termete a folytonos tüsszögéstől csaknem darabokra tört, addig vadászott pártfogójára, a míg a fővárosban rá nem akadt. S mikor teljes fönségében elébe toppant a St.-James utczai szállodában, a robbanó anyag, a melylyel tömve |
| 2012-12-08 13:49:37 |
|
|
|
|
|
|
HARMADIK KÖNYV.
Az aratás.
ELSŐ FEJEZET.
Még valami, a mire szükség van.
Midőn Lujza felébredt aléltságából, bágyadt tekintete régi ágyára és régi szobájára vetődött odahaza. Eleinte úgy tetszett neki, hogy a mi azóta történt, mikor e tárgyak otthonosak voltak előtte, csak gonosz álom volt; de lassanként, a hogy' a tárgyak egyre valószerűbbekké lette |
| 2012-12-08 13:46:28 |
|
|
|
|
|
|
|
|
TIZEDIK FEJEZET.
Sparsitné asszony lépcsője.
Minthogy Sparsitné asszony idegei lassan erősödtek, az érdemes delnő néhány hétig ott ragadt Bounderby úr falusi magányában, a hol remetei hajlandósága ellenére, a mely megváltozott helyzetének illendő tudatából fakadozott, nemes lelkierővel beletörődött abba, hogy a szó szoros értelmében tejben-vajban fürödjék. A bank őr |
| 2012-12-08 13:43:13 |
|
|
|
|
|
|
NYOLCZADIK FEJEZET.
Robbanás.
Másnap reggel sokkal szebb idő volt, semhogy aludni lehetett volna. Harthouse Jakab is korán felkelt s öltözőjének kellemes erkélyablakába ülve, azt a finom dohányt szítta, a mely oly üdvös hatással volt fiatal barátjára. A mint ott sütkérezett a napfényben, s keleti pipájának jószagú, álmatag füstje beleolvadt a nyári illattal terhes l |
| 2012-12-08 13:41:19 |
|
|
|
|
|
|
HATODIK FEJEZET.
Tovatűnőben.
Sötétedett már, mikor István kijutott Bounderby úr házából. Az éjszaka árnyai oly hirtelen növekedtek, hogy István körül sem nézett, mikor betette maga után az ajtót, hanem nekivágott egyenesen az útnak. Mindenre inkább gondolt, mint arra a különös öreg anyóra, a kivel multkori ittjártakor találkozott volt, mikor jól ismert lépteket hal |
| 2012-12-08 13:38:54 |
|
|
|
|
|
|
MÁSODIK FEJEZET.
Harthouse Jakab úr.
A Gradgrind-pártnak segítségre volt szüksége, hogy a grácziákat teljesen kivégezhesse. Újonczokat kerestek, és hol találhatták volna biztosabban, mint azok között a finom urak között, a kik, miután rájöttek arra, hogy semminek sincs értéke a földön, hajlandók voltak vállalkozni mindenre a világon?
E mellett azok a józa |
| 2012-12-08 13:34:53 |
|
|
|
|
|
|
MÁSODIK KÖNYV.
Az érés ideje.
ELSŐ FEJEZET.
Értéktárgyak a bankban.
Fényes, meleg, nyárközépi nap. Megért ilyesmit hébe-korba még Coketown is.
Távolabbról nézve, ilyen időben Coketown a városból magából fölszálló ködbe volt burkolva, a melyen látszólag át nem hatolhatt |
| 2012-12-08 13:32:44 |
|
|
|
|
|
|
TIZENÖTÖDIK FEJEZET.
Atya és leánya.
Bár Gradgrind úr nem ütött a Kékszakállra, szobája valósággal kék szoba a rengeteg sok kékkönyvtől. Bármi volt az, a mit e kékkönyvek bebizonyíthattak (általában bebizonyíthattak mindent, a mit be akart az ember belőlök bizonyítani), szakadatlanul érkező újabb újonczok erősítették a bizonyításra kész hadsereget. E bűvös teremben |
| 2012-12-08 13:23:40 |
|
|
|
|
|
|
TIZENHARMADIK FEJEZET.
Ráhel.
Egy gyertya bágyadt fénye pislogott az ablakban, a melyhez oly sokszor odatámasztották már a Szent Mihály-lovát, hogy elragadják mindazt, a mi a legdrágább kincse volt e földön egy-egy küzködő asszonynak, meg egy csomó éhező csemetének; és István előbbi gondolataihoz hozzáfűzte még azt a komor meggondolást, hogy e földi lét esetlegesség |
| 2012-12-08 13:21:55 |
|
|
|
|
|
|
TIZENEGYEDIK FEJEZET.
Nincs szabadúlás.
Meg se virradt még a sápadt reggel, a tündérpaloták kivilágosodtak, s láthatóvá tették a Coketown fölött tekergőző rengeteg füstkígyókat. Faczipők kopogtak a kövezeten, hirtelen fölhangzott a harangok csengése, s a mélabú őrületétől megszállott elefántok, kifényesítve és beolajozva az egyhangú napszámra, egytől-egyig belefogta |
| 2012-12-08 13:19:26 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Harthouse Jakab, KILENCZEDIK FEJEZET, ÖTÖDIK FEJEZET, Blackpool Istvánról, HARMADIK FEJEZET, HARMADIK KÖNYV, ELSŐ FEJEZET, Midőn Lujza, TIZEDIK FEJEZET, Minthogy Sparsitné, NYOLCZADIK FEJEZET, HATODIK FEJEZET, MÁSODIK FEJEZET, MÁSODIK KÖNYV, TIZENÖTÖDIK FEJEZET, TIZENHARMADIK FEJEZET, Szent Mihály-lovát, TIZENEGYEDIK FEJEZET, érés ideje, embereknek dolgozniuk, füstkígyóknak mindegy, fáradhatatlan Sparsitné, folytonos tüsszögéstől, robbanó anyag, melylyel tömve, mire szükség, |
|
|
|
